Keresés a Bibliában

14És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, (Márk 9,14-29; Luk 9,37-42) 15És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 16És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. (Dán 2,34.35.44.45) 17Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. (5Móz 32,5) 18És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. (Márk 13,28; Luk 21,29) 19Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? (Mát 10,1) 20Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. (Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6) 21Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által. (Mát 5,18; Luk 21,33)

KNB SZIT STL BD RUF KG


14És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. (Mát 17,14-21; Luk 9,37-42) 15És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt. (Csel 26,27-29) 16Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? (Mát 22,41-46; Luk 20,41-44) 17És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. (Zsolt 110,1;2Sám 23,2) 18És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. (Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28) 19Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. (Mát 23,5-7; Luk 20,45-47) 20És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 21És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. (Mát 23,14; Luk 20,47) 22És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. (2Kir 12,9) 23Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. (Márk 11,23) 24A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. 25Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! 26És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. (Mát 24,1-42; Luk 21,5-36) 27Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. (Ján 11,48) 28Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? 29Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.

KNB SZIT STL BD RUF KG